„Veled már annyi rossz történt, hogy csak szomorú bohóc lehetsz. Egy dolog menthet meg,
a bosszú!” Apai jó tanács a kusza spanyol politikai helyzet aktuális áldozatának szájából.
Emlékszem a berlini bohóc történetére, aki az egyik előadáson kínjában sírva térde esett
és azt zokogta, tessenek engem szeretni! Az emberek kacagtak, a piros orrú művész pedig
élete legsikeresebb előadását adta elkeseredésében. Cirkusz napot tartottam, a Fővárosi
Nagycirkuszról is beszélek hamarosan, de a premierfilm elsőbbséget élvez. Aktualitását
tekintve.
Gúnyos gyereknevetéssel veszi kezdetét a film, a féktelen, kárörvendő fajtából. Kettőssége végigkíséri
a túlrendezett egyszázhét elvaduló egyházellenes percet. 1937-et írunk, a bohócok előadását
bombázás szakítja félbe.
Nem tudom mennyire képviseli a fő irányvonalat, de megkerülhetetlennek érzem az Ibériai történet
politikai utalásait. A főcímben egyházi vezető, Franco, Salazar, Hitler, Reagan s még néhány
szélsőséges, jobboldali, konzervatív arc villan, ők mind egy sor, egy oldal. Az apa piramisépítő
rabszolgamunkája a templomban, a papnak öltözött őrület kegyetlen öldöklése , a finálé véres
keresztje csak néhány kiemelt utalás a markánsan végigvitt üzenetből, mely bár tesz kísérletet a
kiegyensúlyozottság látszatának fenntartására, inkább számon kérhetőségét odázza el. A spanyol
stílus szélsőséges és nem elegáns. Gondolkodásuk bal agyféltekés, egy jobboldali diktatúra
nyomására kialakulva, amelyben az eszményi kommunizmus az albán példa, a kereszténység pedig
álca, eszköz volt. Látható ellenpont a mi rendszerünk baloldali diktatúrájának nyomására kialakult és
mára megerősödött magyar nemzeti oldal. Európa két oldalának felcserélt pólusai ezek, melyeknek
szembenállásában csupán azt tapasztalhatjuk, hogy az Igazság elvész.
A film feléig bizakodó félmosollyal az arcomon ültem a moziban, élveztem a játék jól komponált ,
stílusos és érdekes menetét, a rendezés lendületét, a poénokat, az eltalált figurákat és a valóságos
helyzeteket, amelyeket néha a horror kategória segített szabadon megvalósulni. A sztori hőse a
harmadik generációs, hányattatott sorsú szomorú bohóc, aki beleszeret szadista főnöke mazohista
feleségébe. Kettejük összecsapásainak történetében próbálja sűríteni nyers mondanivalóját Alex de
la Iglesia. A cirkusz remek helyszín, a hangulat hullámvasúthoz hasonlóan repít bennünket, mint a
szerencsétlen rakétaembert, a sérülés felé. A vágy tárgya Novodomszki Éva alteregoja, aki egyben a
vágy maga a szeretetre és a bűnhődésre.
Meredek a remete házhoz szállított vacsorája, de a mozi akkor száll el végleg, amikor a beteg
erőszakba őrült, megvadult, megcsonkított halálosztó téboly papi ruhát ölt. Hősünket veszítjük,
kívülről figyeljük tovább az eseményeket, ez innentől nem élhető szerelmi történet, nem morális
tanulság, nem korrajz, nem politikai vélemény, horrorként viszont már kibonthatatlan. Sokat markol,
keveset fog. A könyv elfogy, vágási hibák tűnnek fel, s bár a finálé még tartogat meglepetéseket,
csalódottan távozom. Elpocsékolt tehetséget, odaadó munkát láttam, egy névtelen oltáron
feláldozva. A film egyetlen hiányossága az Ihlet, ezt rejti el éppen a legmélyebben, pedig a lehetőség
rendelkezésre állt. Az új spanyol kultuszfilm szép és undorító, okos és bárgyú egyszerre, sokan fogják
szeretni.
Értékelés: 6/10
Turi Bálint – Jump Magazin…… egy új online programajánló, hamarosan……
rendező: Álex de la Iglesia
forgatókönyvíró: Álex de la Iglesia
zeneszerző: Roque Banos
operatőr: Kiko de la Rica
producer: Vérane Frédiani, Gerardo Herrero, Franck Ribiere
vágó: Alejandro Lázaro
szereplők:
Carlos Areces (Javier)
Carolina Bang (Natalia)
Antonio de la Torre (Sergio)
Santiago Segura (bohóc)
Fernando Guillén Cuervo (a milicia kapitánya)
Javier Botet (bolond fogoly)
Fran Perea (katona)
Sancho Gracia (Coronel Salcedo)
http://youtu.be/Ura85FQoUl4
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/Ura85FQoUl4"
frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
