A populáris Coelho divattá érett egész Európában, az irodalomhoz mélyen értők kétkedéssel figyelik, az olvasók pedig lelkesen isszák tanításait. Úgy tűnik Szikora rendezése inkább ennek tudatában elkövetett üzleti manőver, mint tolmácsolása az író gondolatainak. A darab második évadját zárja a Thália nagyszínpadán, jelentős, a történet előrehalaldtával lanyhuló érdeklődés mellett.
„Maria Önmagát és a szerelmet keresi. Ő egy tiszta, naiv, lelkes, fiatal brazil lány, aki szajhaként is angyali, és jellemének változása nem az elkeseredés felé halad, hanem folyamatosan fejlődik, megy előre, tanul, levonja a tanulságokat, és változtat. Fejlődik.
Maria példa. Példaképül állítja őt Coelho a nők elé.”
A tartalom pontos, a világot jelentő deszkákon történtek azonban más hangsúlyokat kapnak. A hatalmas színpadot átlósan vetítővászon tagolja,- a rendező visszatérő, következetesen nem működő mániája- az üres térben a prózai jelenetek éppúgy elsikkadnak, mint a négy pár táncos felejthető zenében elmozgott unalmas koreográfiái. A televíziós megoldás biztosan költséghatékony, de kényszermegoldásnak tűnik és pont az előadás személyességét, ritmusát tiporja el. A visszatérő vetített utca annyira tűnik svájcinak mint Balmazújváros főutcája, ráadásul a felvétel ismétlődik, talán Hardy Mihály szóvivő hasonmása lép ki a képből elsőként.
De nem ez a legnagyobb probléma. A látottak után még inkább javaslom az eredeti könyv elolvasását, ugyanis az összetákolt helyzetek közül a legerősebben, leghatásosabban a két ellenpólus közül csak az egyik jelent meg. A boldogságát kereső utcalány szerelmes együttléte csupán hangerőben emelkedett egyik kliensével átélt, fájdalmas gyönyöre fölé. A londoni átutazó üzletember szadista, megalázó szexuális módszerei jobban meggyőzték a nézőket működőképességükről, mint a hangjátékban beteljesülő igazi szerelem, mivel maga a jelenet egyszerűen jobban sikerült az összes többinél, figyelmünket jobban kötötte. Pedig intenzitását és játékát tekintve Gubás Gabi és Haumann Máté jelenetének is lenne még hová fejlődnie.
Nincs jó felütés, döcögősen kezdődik a darab, a bakik koncentrációs hibákról is árulkodnak. A nyíltszíni dohányzás nem dohányipari termékek használatával történik, ezért keresem a tűzjelzőt, minden illúziónkat elsöpri az álcigaretta bűze. A másik az állandó ivás. Minden szereplő a magyar színpadon, már a 70-es évektől kezdve, ha jobb cselekvést kitalálni nem tud rágyújt vagy iszik. Ósdi, unalmas és semmivel sem érzékletesebb választás ez mint jó megoldást keresni egy jelenetre.
Gubás Gabi szép. És igen, egy rövid ideig, mint a király, meztelen. Sokkal erősebb színésznőként emlékszem rá, amikor még a Radnótiban játszott. Alakításából pont az a pezsgő ragyogás, összhang hiányzik, ami ennek a lánynak a lényege. Sokszor érzem mesterkéltnek, éneklése kínos perceket szerez.
Földes Eszter megjelenését leszámítva mindenben a főszereplő fölé kerekedik. Jeleneteiben színes, játékos és magabiztos, énekben pontosabb, határozottabb. Nem kifejezetten az ő karaktere, de boldogul vele, jó teljesítményt nyújt.
Száraz Dénes újra pozitív hős, jól ismert skatulyából lép elő, rendezői segítség nélkül elvész a nagyszínpad mélységében, mint ahogy a többi szereplő is, talán Sztárek Andrea hozza a kötelezőt, a nézők biztosan hazaviszik emlékezetükben kotnyeles könyvtárosát. Galkó Balázs kedélyes stricije kissé általános, Almási Sándor sminkje és ruhája dolgozik a színész helyett, Haumann Máté jó, talán bátrabban ijesztőbbé tehetné figuráját, de erre mégse bíztatnám, a dramaturgiát félgőzzel is felborította.
Varietében, vacsorával elmegy? Nem hiszem, oda Cserháti kaliberű fellépőket vizionálok. Ez egy könnyű darab, egy fontos este helyett.
Értékelés: 4/10
Turi Bálint – Jump Magazin…… egy új online programajánló, hamarosan……
Maria: Gubás Gabi / Valentin Titánia
Nyah: Földes Eszter
Brigitte: Sztárek Andrea
Ralf: Száraz Dénes
Terence: Haumann Máté
Milan: Galkó Balázs
Rodolfo: Almási Sándor
Roger: Kedvek Richárd
valamint a KFKI Kamarabalett
Színpadi adaptáció: Pozsgai Zsolt
Zeneszerző: Gerendás Péter
Díszlet: Szikora János
Jelmez: Velich Rita
Koreográfus: Sárközi Gyula
Rendezőasszisztens: Trinfuj Mihály
Súgó: Pogács Zsuzsa
Rendező: Szikora János
<iframe width="420" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/E6BSMX2Q-7c" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
