Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna a hátam mögé
és megkérdezné:fáradt vagyok-é?
Kicsi kezét,mint tearózsa szirmát
Finom-borzolón fürtjeimbe lökné
S én azt hinném úgy marad örökké.
Leoldaná selyempuha kendőjét
és vállamra tenné,hogy meg ne fázzam.
Ajkával mérné:nincs-e lázam?
Nem lenne szava,nézne csak,
míg én hallgatnék magamat keresve,
lelankadva egy félbemaradt versre..
S ha már szabályos lett pihegésem
és lelkem földjén álom-eke szánt át
vigyázva,halkan elfödné a lámpát..
D.J.
