Nehezen találok rá szavakat, mennyire örvendetes esemény volt a film megtekintése. Szigorúan kötelező megnézni, egyszerűségében zseniális, precíz, gyönyörű és megható mozi. Gazdagabban távoztam a vetítésről.
Michel közvetlenül a nyugdíjazás előtt veszíti el a munkáját. Tisztessége biztos tudatában próbálja folytatni boldog és elégedett életét feleségével, akivel 30 év házasság után is szerelmesek egymásba és örülnek gyerekeiknek, unokáiknak. Egyszerű életet élnek szerető barátaik körében. Ezt az idillt töri össze két fegyveres rabló, akik betörnek hozzájuk, miközben a barátaikkal kártyáznak és elveszik nagy álmukra szánt pénzüket. Az események próbára teszik őket, sokkos állapotba kerülnek és elkerülhetetlenül szembesülnek életük igazságaival.
Az első nyilvános előadáson négyen foglaltunk helyet a százfős teremben, Budapest talán legkényelmesebb nézőtéri foteljeiben, átlagéletkorunk meghaladta a hatvanat.
Robert Guédiquian műve saját, jól ismert környezetében játszódik, elsősorban saját színészeivel dolgozik. Victor Hugo versben megfogalmazott igazságához kereste meg a mai történetet, mely kissé politikus társadalomkritika, de elsősorban életszerű példabeszéd. Megkerülhetetlen szembenézésre késztet egy elkeseredett, elszegényedett generációval. És megoldást ad a problémára. A rendező biztos kézzel viszi be a telitalálot.
És valóban. Máshogy volt mifelénk is annak idején. A nyugdíjas szomszéd táskáját ha el is lopták a helyiek, még aznap visszavitték és bocsánatot kértek. Egymást nem húzták lejjebb, büntetés járt érte. Melyik oldalon állsz? Mit tehetnél?„Bármit csak ne köss szaros kompromisszumot” Egy életen át vigyázott tisztességed egy mozdulattal elveszhet.
Az ötödik pecsét nyugtalanító kérdése jut eszembe, mit választanál? Hová tartozol valójában, a változó világban ahol az újgazdagok tízezrei mellet megjelentek az újszegények is, akik a középosztályból csúsztak vagy talán már a nyomorba érkeztek. Az öreg kontinensen is nő a szakadék, a világon már felfoghatatlanra tágult, az eredmény kíméletes messzesége egyre zsugorodik, megérkezett. A Marseille-i történet mégsem büntet, nem nyomja az orrunk alá az ítéletet, választ is ad, előzékenyen külső szemlélőnek meghagyva bennünket. Erős forgatókönyv, összeszokott stáb, egy életbevágó eszme, azt kérdezik együtt, ember vagy-e még?
Guédiquian szemcsés, napfényes képekkel és életteli melegséggel tér vissza az alapokhoz. Bátorság, felelősség, szeretet. A csapást elszenvedő szerető pár kiállja a próbát, megérti a történteket, elfogad és megbocsát, tiszta szívvel és szándékkal következesen és helyesen dönt. Ha egyensúlyt veszít is korrigál, nem hátrál meg, nem ítélkezik, hanem segít. Őszintén, bátran kiáll. Ha úgy tetszik, megdobják kővel s visszadob kenyérrel.
A film üzenete, az idézett szocialista szónok, Jaures mondanivalója emlékeztet egy sokkal korábbi elődjére… A rendező talán nem is tudja, hogy morális drámája micsoda Tanítás,milyen forrásból fakad! A szeretet gyakorlatáról készített hátborzongatóan pontos fogalmazást. Le a kalappal előtte és hálás köszönet érte.
Értékelés: 10/10
Turi Bálint – Jump Magazin…… egy új online programajánló, hamarosan……
rendező: Robert Guédiguian
író: Victor Hugo
forgatókönyvíró: Robert Guédiguian, Jean-Louis Milesi
operatőr: Pierre Milon
vágó: Bernard Sasia
szereplők:
Jean-Pierre Darroussin (Michel)
Ariane Ascaride (Marie-Claire)
Gérard Meylan (Raoul)
Marilyne Canto (Denise)
Grégoire Leprince-Ringuet
Anais Demoustier (Christophe)
Adrien Jolivet (Flo)
<iframe width="420" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/uEis0smAb7c" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
