HTML

Magaskultúra

"Alkotni vagyunk, nem dícsérni!" Munka egy jobb világért, magamon kezdve. Magyar vers, szinház, irodalom, esetleg közéleti szubjektív, szeretettel. Teletömött tárca.

Friss topikok

Címkék

adel (1) anamnesis (1) binoche (1) bodó (1) bohozat (1) bolha (1) centrál (1) cronenberg (1) csuja (1) dubois (1) egeszsegugy (1) eva mendes (1) feydeau (2) film (1) filmkritika (1) guelmino (1) hofi (1) irán (1) juliette (1) katona (1) keira knightly (1) kortárs (1) kovacs (1) kovats (1) kritika (7) kun (1) lucy (1) mácsai (1) madách (1) magyar (1) maria (1) mohácsi (1) mohacsi (1) mono (1) nem (1) örkény (1) oroszlán (1) patricia (1) pethes (1) radnoti (2) ruttkay (1) sam worthington (1) szélyes (1) szepes (1) színhaz (1) szinhaz (2) szinház (2) szirtes (1) tb (1) timár (1) vagyvillamos (1) vaoobook (1) venczel (1) vera (1) vígszinhaz (1) vilmos (1) vörös (1) williams (2) york (1) zsoter (1) Címkefelhő

Francia rúdugrás- szextett két részben, Mohácsi István, Centrál Színház

2012.06.05. 11:26 dugommier

 
 
„Mert a színháznak a máról kell szólnia. Ha a tegnapról szól, akkor már
unalmas. Ha megfog egy darab sztorija, rendszerint az kezd érdekelni,
hogyan lehet még jobb a története. Olyan, hogy a nézők számára minden
pillanatban érdekes legyen, akár úgy, hogy megnevettetjük, akár úgy, hogy
megkönnyeztetjük őket. De csak akkor lesz valami tényleg mulatságos, ha
mindent halálosan komolyan veszünk. Hogy megcsalnak-e valakit vagy sem,
hogy az arcába hazudnak, vagy nem, az akkor tud viccessé válni, ha vérre
megy.”
 
Valószínűleg a Moszkva sem lesz már nekem Széll tér, nem sikerült megtanulnom, ahogy a Centrál
színházat is az Astorián keresném, pedig a Révay utcában található ez a vidám színpad. A viharos
időjárás tovább erősíti, aktualizálja az előadás mennydörgő felütését, segítve a júniusi teltház
nagyérdemű figyelmének felkeltését.
 
Kezdjük a rendező fent idézett törekvéseinek méltatásával. Szándékait, a műfaj követelményeit
pontosan fogalmazza meg s bár az amerikai sitcom mintát veszi alapul munkájához- a hazai
terebélyes és gazdag gyökerek felkutatása helyett- a módszer hasonló eredménnyel kecsegtet. Az
egyetlen hiba a gépezetben, hogy a stílusban járatlan, gyakorlatlan színészek óhatatlanul korlátok
közé szorítják az előadást. Nem ripacsok, de magabiztos, játékos szakemberek hiányát érzem
ebben a szórakoztató estében, mely bár megállja a helyét, bosszantóan többre hivatott. Végre a
cselekményt valóban gazdagító átírások, magyarítások elevenednek meg, a rendezés pontos és a szó
jó értelmében rutinos, tapasztalt színházi ember keze nyomát viseli.
 
Pál András- kandúr a forró Magyar tetőn(sicc) - homofób macsója a helyén van, éppúgy mint Urbán
Tibor hálás karaktere. Herczeg Adrienn üresedő, tenyeres-talpas felesége komoly munka szép
eredménye, madame Szabó Vera meggyőző végzet titkárnője a feleség egy korábbi évjárata. A gárda
gyenge pontja Felhőfi Kiss László, akitől e műfaj a legtávolabb áll, sajnos a rúdugró szám utolsó
helyén végez. A bajnok pedig Kovács Patrícia aki remek ritmusérzékkel, pontos arányokat hozva
lubickol emlékezetes szerepében. Sikerének kulcsa hogy képes komolyan venni a helyzeteket, építeni
karakterét és valóságossá egyensúlyozni azt életének egy-egy felvillantott igazságával. A darab
legemlékezetesebb jelenete Kati és Zsuzsa kettőse, ha hitelessége átragadna a többire is….
 
A darab nézői többségükben fiatal középosztálybeli felnőttek, polgári közönség, akiknek egy szaftos
káromkodás legalább akkora örömet okoz, mint egy jól felépített jelenet. Ezért van jelentősége a kissé
lekezelt, ám komoly magyar hagyományokkal rendelkező műfajnak, hogy minőséget produkáljon, s
Mohácsi István munkája jó irányt választ a beteljesülés felé.
 
A miheztartást képest, Székács Anikó a leggonoszabb nő, akit a föld a tenyerén hordoz. Idézve a
Nemzeti sport mai számából: minek ebből ekkora feneket keríteni?
 
Ezennel Önökre hagytam magukat!
 
Értékelés: 7.5/10
 
Turi Bálint – Jump Magazin…… egy új online programajánló, hamarosan……
 
Roskovics Ákos
 
Ráth Zsuzsa
 
Goldmark Ernő Felhőfi Kiss László
 
Csemegi Kati
 
Bíró Gyula
 
Székács Anikó
 
Szereplők:
 
Pál András
 
Herczeg Adrienn
 
Kovács Patrícia
 
Urbán Tibor
 
Szabó Vera
 
Díszlet:
Fodor Viola
 
Jelmez:
Remete Krisztina
 
Asszisztens, súgó:
Nagy Dóra
 
A rendező munkatársa:
Róbert Gábor
 
Produkciós vezető:
Gáspár Anna
 
Rendező:
Mohácsi István
 
http://youtu.be/1xQK0ouZU3g
 
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/1xQK0ouZU3g"
frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
 
http://www.franciarudugras.hu/tarsulat.html
 
A fotókat Kállay-Tóth Anett készítette

Szólj hozzá!

Címkék: kritika centrál szinhaz kovacs patricia mohácsi

A bejegyzés trackback címe:

https://magaskultura.blog.hu/api/trackback/id/tr474566561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása