Magaskultúra

 

Blanche Dubois középiskolai tanár, egyedülálló. Egy este beállít a húgához, Stellához, aki évekkel ezelőtt elhagyta a családi birtokot, hogy a saját lábára álljon, és most New Orleans egyik nem túl előkelő negyedében él a férjével, a lengyel bevándorló családból származó Stanley Kowalskival. Blanche tépett idegállapotban érkezik. Hogy meddig marad, arról nem esik szó. Belle Réve, a Szép Álom nevű birtok elveszett. A nővérek távol kerültek már a "szép álomtól" és egymástól. Stelláék szűkös lakásában ez a távolság csak nő. Stella már Stanley-hez tartozik. Blanche és Stanley első látásra összecsattannak. Miért? Félelem, lenézés? Taszítják, vonzzák egymást? Mi lesz ebből?

 

Hogy mi lett ebből? A 25. jubileumi előadáson kerestem a választ a nyárias tavaszi estén a Nagymezőben, ahol Radnóti Miklós reménytelen feszültségben magába süllyedt szobra ácsorog, vigasztalhatatlanul. A színpadon súlyos légkondicionáló berendezések nagyvárosi hőséget teremtenek, üvegfal választja el a kezdő jelenet szereplőit a nézőktől, sok funkciós létra, terasz összességében mászható és körbeugrálható kreativ tér, a végkifejletre talán túljárva, túlbonyolítva.

 

A szöveg fordítása új, a rendezői koncepcióhoz igazított anyag, többségében élvezhető, sikerült. A tartalmi magyarítás nekem erőltetett,- nők lapja, magyar irodalomról, költőkről magyar tanárként nyilatkozó Blanche- túl direkt aktualizálás. Ezzel szemben a gangon megélt szerelmi drámák körfolyosókba szálló sikításai személyesebbek, találóak pesti bérházak folyosóin is visszhangoznak, nap mint nap.

A darab bepillantást enged...szó szerint. Kukkolónak érezhetjük magunkat a szemközti házból, leselkedő szomszédnak aki óhatatlanul folyik bele a történet sűrűjébe. Ezt erősítik a határozott fizikai jelenlétek, Stanley pokróc durvaságú figurájának kivetülése másokban. Sok hús, rövid szoknyák, kibuggyanó emlők, hosszú combok a lélekboncoló folyamatok ellenpontjaként. A logikus rendezés mégis túlmegy a határon, legnagyobb igyekezetem ellenére sem tolerálható, túl hangsúlyos Schneider Zoltán, egyébiránt remek alakításának zsótéri magasságokba emelése, a nyíltszini, legalább alsóba rejtett onanizálással. Indokolatlan, árnyaltabban fogalmazható, nélkülözhető névjegy.

 

Blanche Kováts Adél. Szikrázó alakítása kevés pihenőt hagy nézőinek és saját magának, remélem a rendező, vagy a szinésznő rutinja átsegiti a ki-be lépést Miss DuBois rémisztő, mélységes világába. Örvendetes, hogy nincs túlhangsúlyozva alkoholizmusa, játéka hullámvasút, valóság és teremtett világ, menny és pokol között. Tragédiája, mint ahogy a többi szereplőnek is, a hit és a szeretet, önmaga felé tanusított megbocsátás teljes hiánya, a segítséget észrevenni, megtisztulni késő. “ Lehet hogy mégis van Isten? “ kérdezi Mitch karjaiban, de a válaszig eljutni már képtelen. Csányi Sándor hozza, Petrik Andrea ügyesen, visszafogottan játssza figuráját, Schneider Zoltán meggyőzően éli szerepét, szerelmi vallomása egyszerű és szép, az előadás egyik fénypontja. Erős és üde színfolt Wéber Kata játéka, megjelenik még az előadásban Martin Márta és Formán Bálint. A végkifejlet elmarad a várakozástól, a záró jelenet statikus, fáradt, a műanyag újszülött leejtése, nyugtatása az ifju apa karjaiban idegen, elrontott börleszk jelenet.

Ha felébredt a társulatban a vágy, wii-geláthatatlan verseny indulhatott a premier után az új játékkonzol segítségével, amely szintén jó megoldásnak bizonyult egy újabb helyszín megjelenítésére a kicsiny szinpadon. Tudom demagóg gondolat, de hazafelé bandukolva felmerült bennem, hogy a sarki gyorsbüfében, ahol éjjel nappal hosszu sor kígyózik, az eszköz ára 450 szelet pizzára elegendő. A rendező főszereplője szájába adja üzenetét, nem hisz a remény szinházában, a realista szinjátszásban...Nem hisz. Ez lenne az üzenet? 

Talán kiderült, hogy a látottak nem passzolnak, kissé prűd, igazából egysíkú ízlésemhez, elgondolásom a koncepció elé helyezné, komolyabban venné a játszókat, több teret hagyna, de szigorúbb korlátokat állíana. Még várok a villamosomra.