Tedd le kissé a szerszámokat. Engedd szabadon szivedet, acélhomlokú barátaival. Sokmindent akarok elmondani Neked elfeledett testvéreidről, akik a vén fák gyökereit betakarják, hová melegen búnak a kigzók, isznak a csillagok szelid tejéből, aztán szép, halk énekbe fognak. Árnyékképük is kicsúszik a félős gyerekek álmaiból. Sápadtak azok és meghalnak mire az Ég tehene megérkezik meleg, bő ajándékkal.
És elhoztam én a madarat is, hisz Te akartad. Egyszerűen akarok szólni, hisz Te akartad. Mindent amit megérintettem, odaadok a kezeidbe. Mindent elmondok amit előtted elhallgattak.
J.A.
