HTML

Magaskultúra

"Alkotni vagyunk, nem dícsérni!" Munka egy jobb világért, magamon kezdve. Magyar vers, szinház, irodalom, esetleg közéleti szubjektív, szeretettel. Teletömött tárca.

Friss topikok

Címkék

adel (1) anamnesis (1) binoche (1) bodó (1) bohozat (1) bolha (1) centrál (1) cronenberg (1) csuja (1) dubois (1) egeszsegugy (1) eva mendes (1) feydeau (2) film (1) filmkritika (1) guelmino (1) hofi (1) irán (1) juliette (1) katona (1) keira knightly (1) kortárs (1) kovacs (1) kovats (1) kritika (7) kun (1) lucy (1) mácsai (1) madách (1) magyar (1) maria (1) mohácsi (1) mohacsi (1) mono (1) nem (1) örkény (1) oroszlán (1) patricia (1) pethes (1) radnoti (2) ruttkay (1) sam worthington (1) szélyes (1) szepes (1) színhaz (1) szinhaz (2) szinház (2) szirtes (1) tb (1) timár (1) vagyvillamos (1) vaoobook (1) venczel (1) vera (1) vígszinhaz (1) vilmos (1) vörös (1) williams (2) york (1) zsoter (1) Címkefelhő

Cosmopolis-2012, David Cronenberg bekaphatja a kibertőkémet!

2012.10.04. 21:52 dugommier

 

 Meg merte csinálni. Cronenberg úr alig változtatva a forgatóköyv alapjául szolgáló Don Delillo könyv dialógusain, Juliette Binoche és Paul Giamatti beszédítésével 108 percben megrendezte művét. Remélem csak fogadásból tette. Én speciel letöltendő börtönt adnék érte.

A friss premieren ötödmagammal tévedtem a bevásárlóközpont mozijának 10-es termébe  eme szokatlan, kora délutáni időpontban. A vége főcím alatt egyedül távoztam, a többieknek hűlt helye, beleértve hites feleségem is, ami  a nap legelgondolkodtatóbb üzenetét hordozta számomra.
„A patkány lett a fizetőeszköz” mottóval indul a film,ami be kell valljam felkészületlenül ért. Cronenberg alkotásai közül a Légy című horrort tudom értékelhetőnek felidézni s utólag tanulmányozva életművét, rábukkantam A Filmre, amivel stílusa már a vetítés alatt lelepleződött. Úgy a 20 perc tájékán merült föl bennem a párhuzam a  Crash munkacímet viselő aberrált förmedvénnyel- a közlekedési balesetek látványára izguló és élvező kezeltek történet-, ami mint utólag kiderült, ugyanezt a beteg elméjű direktort mozgatta, mint jelen témánk. Most munkaköri kötelességemnek éreztem a darab megtekintését, annak idején ifjonti hévvel pattantam fel a székből. Egy héten belül a második New York-i ürülékbe tenyereltem bele.
Szóval,a sztori nagy része, egy fehér limó hangtalan belsejében játszódik, ahol faarcú és tehetségtelen hőseink dialógjai konganak az ürességtől. Először két információfüggő kölyök vágja a pofákat, egy bolgár tévéjáték statisztáinak hitelességével. Se humor, se történet, se játék. Groteszknek, paródiának kevés,a „mondanivaló” szaggatott, háborodott anarchista szöveg szexuális torzulásokkal.
Első felháborodásomat félretéve újabb lehetőség merül fel bennem, talán egy új kultfilmet látok, a hozzá tartozó drog használata nélkül. Mintha 3D-t néznék szabad szemmel.
A megjelenített prosztata vizsgálatot szeretettel ajánlom a rendezőnek és stábjának, az izzadt kollegina ásványvizes palackos maszturbálásának okán, rám gyakorolt hatása hasonló, mint a Visszafordíthatalanban a gyönyörű Monica Bellucci 15 perces anális megerőszakolása, amit ráadásul önhibámon kívül, egy kis művész mozi első sorából kísérhettem figyelemmel. Itt legalább, az érthetetlen okból szerepet vállaló, Juliette Binoche-t megkímélték.
A továbbiakban fejemre záporozó gondolatok, a teljesség igénye nélkül: a kommunizmus kísértetének európai turnéja helyett a kapitalizmusé járja be Amerikát, a sokkoló 100000 voltja is meggondolja meg…rázza-e taknyos főhősünket, akinek egy 41 éves , egy eltérő etnikumú és talán még egy hölggyel sikerül szexuális kapcsolatot létesítenie(de erre nem emlékszem pontosan) a feleségével viszont , sajnos-hálistennek nem. Az éppen elszegényedő milliárdos kölyök lift-muzsikusa életét veszíti, a nemzetközi tortadobó verseny román csúcstartója hősünket összekeni, ő  testőrét saját kezűleg agyon lövi, a szomorúszemű Ibrahim pedig végre elvezeti  a komoly srácot az utolsó, könyörtelenül hosszú jelenet helyszínére.  Feltételezett gyilkosával hosszan szagolgatják egymást, össze-vissza beszélnek, megtudom hogy a 41 prímszám, és a két aszimmetrikus prosztata találkozásából levonják a heteroszexuális tanulságot. Kicsit vitatkoznak, ja és egyikük keresztüllövi a kezét. A feszegető kérdés nyitva marad, úgyhogy nyugodtan hazamehettem volna a többiekkel együtt.
Életem egyik legrosszabbja, Cronenberg büntetése ez a  film, nem tudom miért haragszik, de ha tényleg ebben a világban él, amiről- nem először!- beszél, kezelésre van szüksége.
Könyörgöm ne nézzék meg, de ha túl szórakoztatónak festettem le a történteket és mégis elmennek, ne szégyelljék otthagyni, minden odabent töltött másodpercért kár. Sajnálom.
És minden tiszteletem Katz produceré, aki ezt a kupac guanót el tudata adni, szeretném ha jövőbeni lakáshitel-kérelmem kapcsán ő képviselne a bankkal szemben, úgy talán lenne esélyem.
Értékelés: 0/10


Turi Bálint – Jump Magazin…… egy új online programajánló, hamarosan……


rendező: David Cronenberg
író: Don DeLillo
forgatókönyvíró: David Cronenberg
zeneszerző: Howard Shore
operatőr: Peter Suschitzky
producer: Martin KatzPaulo Branco
vágó: Ronald Sanders

szereplők: 
Robert Pattinson (Eric Packer)
Samantha Morton (Vija Kinsky)
Juliette Binoche (Didi Fancher)
Jay Baruchel (Shiner)
Paul Giamatti (Benno Levin)
Kevin Durand (Torval)
Sarah Gadon (Elise Shifrin)
Mathieu Amalric (Andre Petrescu)


http://youtu.be/q3ZmIwteUAY


<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/q3ZmIwteUAY" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Szólj hozzá!

Címkék: nem filmkritika york juliette cronenberg binoche

A bejegyzés trackback címe:

https://magaskultura.blog.hu/api/trackback/id/tr374557668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása