Magam vagyok.
Figyelek e görbe tükörbe s Rátok,
kik szerint magyarnak lenni átok.
Hazám- Anyám s én mint határon túl, elvesztettem immár, kit vissza nem kaphatok.
Köszönöm és nem bánom,
nem bántom sem Őt, sem magamat,
az Ég tükrében látom ragyogni a rácsokat.
A télnek vége s bár újra eljő, én ellene többé nem vagyok. Élem nyugodtan mi adatott, figyelem s teszem mit akarok, másokért, magamért dadogok,
és végül győzni fogok mert szeretlek.
